Most jól érzem magam.

Valamit alkottam ebben az órában.

Valamit, aminek a megalkotása is jó érzéssel töltött el, mert kitaláltam valamit és azt meg is csináltam. Valami nem eget rengető újat, csak egy picit újat.

Jól érzem magam, mert nemcsak az alkotás folyamata töltött el jó érzéssel, merültem el benne élvezettel, hanem annak eredményét is élveztem.

Jól érzem magam, mert az alkotás folyamatában és az eredmény élvezete során is rácsodálkozhattam az ősz szépségeire. Az október végi, mégis zöld fűre, a fák időzavarára, amint egyik már szinte lehullatta minden levelét, míg a másik lombkoronájának smaragdzöldjébe csak itt-ott tűzdelt arany és borostyán ékszerként egy-egy sárguló levelet.

A kék égen, mint lelkek a mennyben, ezüstös villanásokkal fehér madarak szálltak. Szép és békés látvány. Pedig nem az embereket szem előtt tartava megtervezett és felépített helyen vagyok.

Mégis jól érzem magam.

Jól érzem magam, mert alkottam magamnak egy soha, azelőtt el nem készített szombati ebédet.

Magam találtam ki, magam készítettem magamban, magam élveztem egymagamban, egy lakótelepi kis konyhában

Az élet néha nagyon egyszerű.

Vagy talán mindig, csak nem vesszük észre?